2009 július archívuma

Ha valaki ki szeretné zökkenteni magát túlzott nyugalmából, kis izgalomra, vagy bosszankodásra vágyik, az adrenalin szint emeléséhez elegendő valamelyik közüzemi számlát elővennie. Nem nagyon kell keresgélni, minden hónapban találunk ezekből négyet ötöt a postaládánkban. Víz, gáz, Tv, telefon, szemétszállítás, csatornadíj, egyes helyeken közös költségek és különféle adók, ha mindez kevés, akkor még biztosításokat is köthetünk… Mind közül azonban kiemelkedik a villamos energia számla; szinte nincs olyan lakás, ahova ilyen ne érkezne meg, és bonyolultabb mindegyik másnál.

A villanyszámla tartalmát, formai előírásait szigorú rendeletek szabályozzák, így ha kicsit utánanézünk, nagyon pontos képet kaphatunk arról, hogy miért mennyit fizetünk. Bár nem biztos hogy jó dolog mindenről részletesen tudni… A villanyszámlán található kacifántos dolgoknak igyekeztünk utánajárni, ám azt nem ígérjük, hogy e cikk elolvasása után a villanyszámlát végigolvasva mindenkinek minden világos lesz. Hazánkban egyébként is nagy divatja van a bonyolultan szövegezett írásoknak. Ha kap az ember egy hivatalos levelet, vagy egy űrlapot kell kitöltenie, sokszor támadhat az az érzése, hogy ezeket direkt úgy alakították ki, hogy ne is lehessen megérteni. Így gyakran elmegy a kedvünk ezek további értelmezésétől, pedig az esetek többségében “nem a mi készülékünkben van a hiba”…

Szabad a piac
Tavaly január elseje óta a villamos energia piac nyitott, azaz a lakossági fogyasztók szabadon választhatnak a villamos energia kereskedők ajánlatai közül. A gyakorlatban ez nem jelent semmit, eddig nem érezzük hatását, mivel nem nagyon bombázzák a fogyasztókat jobbnál jobb ajánlatokkal a cégek. Elméletben mindez úgy nézne ki, hogy a villamos energia szolgáltatás kereskedelmi és hálózatüzemeltetési része különválik. A hálózatot az a szolgáltató köteles karbantartani és működtetni, aki az adott területen a fő szolgáltató, ám áramot bármelyik másiktól vásárolhatunk (egyszer, majd ha nem csak elméletben lesz nyitott a piac). Ennek oka, hogy elméletileg sok szolgáltató is kínálhatná különböző áron az energiát, ám ezért nem éri meg gazdaságilag több vezeték-hálózatot is fenntartani. Ezért válik külön a két szolgáltatás: egy hálózaton jön az áram, bármelyik szolgáltatótól vásároljuk is azt.

A számla
Most eltekintünk az érthető részektől; a név, cím, ügyfélszám és mérőállások, fogyasztási hely, időszak, és fizetési határidő egyértelműek, hogy mit takarnak. Választhatunk a közül, hogy fogyasztásunkat havonta diktáljuk be, vagy minden hónapban az előző év hasonló időszaka alapján becsült fogyasztást fizetünk, és év végén korrigáljuk azt a leolvasást követően. Utóbbinak előnye, hogy minden hónapban tervezhető a költségünk, hátránya azonban, hogy az év végi elszámolásnál, ha többet fogyasztottunk, mint az előző évben, akkor pluszban kell befizetnünk, ha jól gazdálkodtunk az energiával és takarékosabbak voltunk, akkor a túlfizetett összeget visszakapjuk.
A számla három fő részből áll: az átviteli-rendszerirányítási díjakból, a rendszerszintű szolgáltatások díjaiból, és végül következnek a mért mennyiségi adatok alapján számlázott díjtételek. Utóbbiak azok, melyek csökkennek, ha spórolósabban bánunk a villamos energiával otthonunkban. Az átviteli-rendszerirányítási díjak, valamint a rendszerszintű szolgáltatások díjai azonban szinte adottak, ha spórolunk, ha nem. De mit is takar ez a két jól csengő, ám semmitmondó megnevezés?

Átviteli-rendszerirányítási díj
A villamos energia jelenleg gazdaságosan nem tárolható, ami miatt az erőműveknek annyit kell folyamatosan előállítaniuk, amennyire a felhasználóknak éppen szükségük van. Ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat összhangban legyen, a teljes villamos energia rendszer összehangolt irányítására van szükség. Az erőművekből a nagyfeszültségű vezetékeken jut el az energia a kisebb feszültségszintű elosztóhálózat felé. Az átviteli-rendszerirányítási díjat tehát azért fizetjük, hogy ebből fedezzék a nagyfeszültségű átviteli hálózat üzemeltetését, az országos villamos energia irányításával kapcsolatos személyi- és technikai költségeket, valamint a hálózat fizikai vesztesége, és az ebben részt vállaló cégek államilag szabályozott mértékű nyeresége is ebbe van belekalkulálva.

Rendszerszintű szolgáltatások díja
Az ebbe a csoportba tartozó díjtételek a villamosenergia-rendszer biztonságos működtetésével kapcsolatos szolgáltatások díját fedezik. Ez több részre oszlik.
Elosztói forgalmi díj: az erőművekből az áram az elosztó hálózatba jut, melynek munkatársaival, alvállalkozóival általában akkor találkozunk személyesen, amikor új fogyasztási helyet építtetünk ki, vagy üzemzavart hárítanak el, mondjuk viharkárokból eredően. Az elosztói forgalmi díjat azért fizetjük, hogy működtessék, karbantartsák és fejlesszék az elosztói hálózatot. Az alapdíjat idén január elsején vezették be, melynek lényege, hogy minden fogyasztó, így a lakossági fogyasztók is, fogyasztásuk mértékétől függetlenül is hozzájáruljanak az elosztóhálózat működtetésének költségeihez. Ha van egy telkünk, ahol kiépített fogyasztási hely is van, de mondjuk évekig nincs rajta fogyasztás, akkor tavalyig, erre semmiféle számlázás nem történt. Idéntől azonban az alapdíjat ekkor is ki kell fizetni, mivel a lehetőség adott, hogy azon a helyen is villamos energiát használjunk fel, tehát a rendszer fenntartásához emiatt hozzá kell járulni. Ez az összeg azonban havonta olyan csekély (180 Ft például egy vidéki telekre, ahol nincs fogyasztás), hogy gyakorlatilag a számla elkészítését, borítékolását, postázását, majd a csekken befizetett díj fogadását se nagyon fedezi, így elgondolkodtató, hogy miért találták ki.
Az elosztói veszteségdíj lényege, hogy a fizika törvényei miatt a villamos energia a vezetékeken, azaz a hálózaton, csak némi veszteséggel szállítható. Így az erőműveknek valamivel több energiát kell a rendszerbe táplálniuk, mint amennyi a felhasználókhoz valóban eljut. A fogyasztóknak ezért az általuk felhasznált mennyiséggel arányosan kell fizetniük elosztói veszteségdíjat. Az elosztói menetrend kiegyensúlyozási díj szintén jól hangzik, lássuk, mit is takar. Az erőműveknek a szükséges villamos energia mennyiséget előre kell tervezniük, hogy az előállítás megfelelő ütemben menjen. A napi várható fogyasztások negyedóránkénti bontásban kerülnek feldolgozásra, ám nem várt esetek előfordulhatnak, ami miatt vagy többet termelnek az erőművek a kelleténél, vagy kevesebbet. Itt nem kell bonyolult dolgokra gondolni: elegendő egy, az adott időszakban szokatlanul meleg, nap, ami miatt sokkal többen kapcsolják be a légkondicionálót mondjuk akkor, amikor még nem lenne szezonja, és mindjárt eltérés mutatkozik a tervezett és a valós energiaigény között. Az elosztói menetrend kiegyensúlyozási díjat azért fizetjük, hogy ebből fedezzék a folyamatos egyensúlytartás költségeit, azaz ha a tervezettől eltérően több energia kell, akkor legyen.
Mindenki szolidáris, és jótékonykodik: pénzeszközök rész a számlában; Villamosenergia-ipari nyugdíjasok áramvásárlási kedvezményéhez való hozzájárulás.

Áramszámlánk további elemzése kapcsán két olyan tétel következik, melynek magyarázatát hallva könnyen meglepődhetünk. Az egyik, hogy a számlákban megjelenő külön tételként valamennyi felhasználó hozzájárul a villamos-energia ipari szektorban dolgozott nyugdíjasok áramdíjának kedvezményéhez. Ez a társadalmi szolidaritás szép! Egyébként a közlekedési cégek dolgozói is ingyen utaznak, az erdészetek dolgozói is kedvezményesen kapnak tűzifát, tehát ilyen tételeket máshol is megfizettetnek velünk, csak legalább ezt ilyen formában nem dörgölik a fogyasztók orra alá. Mert kapjon a villamos energia szektor nyugdíjasa kedvezményt, amit rajtunk mezei fogyasztókon hajtanak be, csak akkor mindenki kapjon valamilyen kedvezményt élete végéig, ami ahhoz a szektorhoz kapcsolódik, amiben dolgozik. Hát ez ugye nem kivitelezhető.
Szénipari szerkezetátalakítási támogatás: A Vértesi Erőmű Zrt. tulajdonában levő márkushegyi szénbányában nem meglepő módon szenet bányásznak, és abból termelnek villamos energiát, ami sajnos nem kifizetődő, nem versenyképes más villamos energia termelési módokhoz viszonyítva. De mégis csinálják, és mivel ez veszteséges ezért a fogyasztóknak kell ehhez hozzájárulnia egy darabig, amíg a cég felkészül a piaci versenyre, és valami más, versenyképesebb módot választ a villamos energia termelésére.
Megnéztem a múlt havi villanyszámlámat, ez az összeg 36 forint volt, ami nem sok. De azt reméljük, nem vezetik majd be, hogy ha nem megy elég jól a sarki közértesnek, akkor mindenki néhány forinttal fizessen már többet a vásárlásakor, csak azért, hogy tudja állni a versenyt más hatékonyabban működő konkurenciáival.

Energia díj
Végre egy olyan pont, ami egyértelmű: amennyit fogyasztunk, annyit kell fizetni. Ha takarékoskodunk az árammal, akkor számlánknak ez a része csökkenhet jelentősen, mértékegysége Ft/kWh. Ha villanyszámlánkat átböngésszük, rájövünk, hogy az alapdíjak és szolidaritási díjak mellett mennyi a tényleges fogyasztásunk. A számlák tényleg részletesek, utánanézve minden forintunkról pontos képet kapunk. De nem biztos hogy jó mindenről ennyire részletesen tudni!